betelt a másik oldal, pedig én nagyon sokat írtam basszus még az előzőre ... :S ugyanazt már úgysem tudom leírni ... :( 

de a lényege az volt, hogy minden pillanatot ragadj meg az életben mikor vannak a dolgok amiket magadnak tudod hogy örömöt okoz, és ez mindenkinek kijár... mondjuk egy helyszín, vagy egy illat, vagy egy tárgy amelyre szívesen nézel, vagy szívesen sétálsz arra, a rossz pillanataidban tedd meg, hiszen csak magadat tudod felvidítani, hiszen te tudod igazán mire is van szükséged ezt ne feledd!!! kell hogy tudd mitől leszel fent!!! ha esetleg ez egy kedves emlék valaki kedves ismerőssel akkor azt idézd fel, de ne arra gondolj hogy milyen jó volt akkor és hogy miért nem vagy most is ott és hogy milyen rossz ez így, hanem hogy ezzazz volt ilyen is az életemben ez azt jelenti hogy megadathat még!!! és így kell felfogni és attól leszel boldog, hogy igen ezt átélhettem és van egy kedves emlékem róla!!! hiszen nem vagyunk mások mint az emlékeink, amelyek érzelmeinket befolyásolják és tapasztalttá tesznek!!!

 Nah most aztán nagyon sok gondolat kavarog a fejemben. mégpedig az, hogy ha az emberek nem adják önmagukat, mert mindenki terel, hárít, titkol, vagy csupán azért apró hazugságokat követ el, hogy a másikat ne bántsa meg, de közben meg nem képes őszinte lenni és éppen ezzel okoz a másiknak fájdalmat. Igaz vannak olyanok is akik azt állítják hogy őszinték, és mindig önmagukat adják. De ezzel kapcsolatban viszont felmerül a kérdés, hogy vajon valóban te vagy-e amit a többiek látnak, hiszen ha a jellemed változik, a többiek azt nem veszik észre hiszen ugyanúgy viszonyulnak hozzád, ezzel megtartva téged olyannak amilyen nem vagy. Illetve hogy valóban én vagyok-e az amit mutatok, vagy talán ez csak egy könnyebb rejtőzködés, amivel könnyebb élni? vagy ez is én lennék csupán vannak még személyiségem rejtett részei amiket nem ismernek? de akkor nem is engem ismernek hanem azt a valakit akiről kiállították a képet nem? Mert vajon ha viszont az ember nem engem lát vagyis nem összegészében honnan tudjam hogy lehet hogy azokat a tulajdonságaimat, jellemvonásaimat szeretné amelyeket nem képes megismerni a másik? mert például én is olyan vagyok, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket emberek nem is gondolnának rólam, de az vagyok én, és meg sem tudom mutatni senkinek, ugyanis ez már személyesebb, de mire odáig eljutnánk az ismerkedésben vagy nem vagyok elég érdekes, vagy csak nem szimpi neki amit belőlem lát... erre mondják azt hogy nem érdemel meg ... de viszont ha nem engem lát akkor honnan tudja hogy kellek-e neki? de viszont ez ugyanígy fordítva is igaz persze, de akkor így hogyan ismerjük meg a másikat? mert azt sem tudjuk mire gondol, hogy mit szeret valójában, hogy hogyan reagál bizonyos dolgokra ... de mikor az ember még önmagát sem képes teljesen megismerni? vagy valóban lehetséges a teljes megismerés? vagy van egy séma amire azt mondhatod hogy igen ez vagyok én? és akkor 15 szóban lejellemzed magadat és akkor ennyi volt? vagy talán akkor ismered meg magad mikor olyan helyzetekbe kerülsz amikben még nem volt részed és cselekedni kell? de viszont ha olyankor cselekszel akkor az eszedre vagy a szívedre hallgatsz ... ha a stívedre az vagy te igazán, ha az eszedre az viszont a társadalmi elvárásokat tükrözik ... tehát ha az eszedre hallgatsz az azt jelenti hogy nem is vagy önmagad hanem másoknak akarsz megfelelni... ha meg a szívedre hallgatsz akkor meg csalódni fogsz, amitől ugyebár minden ember tart, így hát sem másokat sem magadat nem vagy képes teljes mértékben megismerni ... ezek után honnan tudhatod biztosan hogy mire van szükséged, és hogy ki az aki téged kiegészítene? érdekes egy kérdés, hiszen ha maga a párod sem ismerhet meg telesen mert csak szerepet játszol akkor már rég el van rontva a kezdeteknél az egész dolog... illetve amit mindenki lát azt látja ő is először nem? és amiatt figyelt fel rád, ami nem te vagy... akkor ezek után mutathatod neki h milyen vagy mikor nem is arra volt kíváncsi de akkor meg honnan tudod az elején, mikor nem is ismered és nem tudod hogy milyen hogy valójában mi rejlik benne? mert mire odáig eljutnál, hogy a szirmokat egyenként lehúzod, addig lehet hogy nem lesz annyira érdekes és nem is fektetsz bele energiát hogy megismerd... tehát lehet hogy ott van melletted de nem is ismered közben meg lehet hogy ő lenne maga az igazi is ... akit meg nem ismersz azt meg miért engednéd be a bizalmadba? mert ezért vagy csalódást vagy szeretet kapsz cserébe ... de honnan tudod hogy valóban őszinte-e veled a másik? ez is csupán azon a bizonyos bizalmon múlik ... de ez annyira relatív ... BIZALOM hát lássuk csak ha bízom a másikban elmondok neki olyan dolgokat amiket más nem tud, és tudom legalábbis remélem, hogy ez így is marad ... illetve megnyílok előtte, ezáltal sebezhetővé válok, és remélem hogy ezt nem használja ki és nem él vissza a helyzettel ... de ha már bízom a másikban, valahogy azt feltételezem hogy ő is bízik bennem. de ez vajon mikortól van? honnan tudom hogy vajon ő mindenkinek ezt mondja avagy ez tényleg ő amit csak nekem árul el, illetve neki ez mennyit jelent hogy megbízik a másikban ...? de ha meg bennem bízik, hogy én nem árulom el őt, és én meg mindent elárultam neki mert megbíztam benne, de ez viszont neki nem jelentett semmit akkor meg nem volt meg a bizalom, csak egy valaki voltam akinek elmondhatta bánatát? vagy ez nem is bizalom csak ismert engem (legalábbis azt hitte .... csak az a szomorú hogy jól hitte...) és tudta hogy nem fogom elárulni ... de ha meg rendes vagyok meg minden akkor hol a probléma? vagy ez csak kihasználás? igen! ez a bizalom hátulütője!!! hogy a másik felhasználhatja ellened ... és ettől fél mindenki, ezért nem mer kiszolgáltatottá válni a másik előtt...

Felmerült bennem egy másik téma is: mégpedig, hogy ha úgy érzed hogy a másik hiányzik miután elveszítetted vajon honnan tudod hogy ő hiányzik és nem az az érzés maga ami akkor volt? mert ha tudod hogy hibája van itt itt és itt, de mégis akarsz neki adni még egy esélyt ... de ha jönne valaki olyan aki ugyanazt az érzést megadná a hibák nélkül, akkor valószínű hogy azt az egyént választanád nem? de maximum azért döntenél az első egyén mellett, mert hozzá fűződik, és nehéz és veszélyes belevágni az ismeretlenbe, mert nem tudhatod hogy mit kapsz cserébe ... ehhez kapcsolódik szorosan, hogy honnan tudod ha van valakid hogy ez az a tökéletes kapcsolat, a tökéletes férfi, a tökéletes érzelem amire vágytál? lehet hogy van egy nála sokkal tökéletesebb de te azt elszalasztod, mert aki neked ezt megadhatná valaki olyan miatt szalasztod el, aki "csak" erre képes, de te sajnos azt hiszed hogy ez így tökéletes ... ez nem kiábrándító? mindenki ahhoz hasonlít amit a filmekben lát, vagy másoktól hall, de honnan tudod hogy neked mi lehet a legjobb ha még nem élted át? de ha meg várod a nagy csodát akkor lehet hogy örökre egyedül maradsz mert ez nem is létezik ... ha meg hiszel benne, lehet hogy nem fogsz csalódni, de lehet hogy éppen ebben fogsz és emiatt fogsz a legnagyobbat csalódni, mert rá kell hogy gyere, az egész mire mindig is vágytál, miről mindig is álmodtál titokban csupán egy vágykép, egy illúzió mely nem is létezik? a legrosszabb mikor abban kell csalódnod amiben mindig is hittél... 

ebben a világban valami nagyon nem jól működik... annyi ember magányos és egy másik ember után vágyik miközben azt hiszi, hogy mellette szebb lenne az élet ... ha bárki belegondol, akkor rá kell hogy jöjjön hogy életének negyedét tutira a vágyakozással töltötte el ... de közben meg ki után vágyakozik? mindig valaki más után azonban akkor az előbbi az csupán időpazarlás volt mert nem is ő volt az igazi én mégis azt hittem és időt is "pazaroltam" rá??! nah de erre van egy megfelelő magyarázat: az embernek muszáj hinnie, tudnia, hogy van valaki akire nyugodtan gondolhat ha magányos, akinek arcára gondol, mikor senki nincs mellette... ehhez nem kell hogy valós legyen az a kép (és hozzá kell tenni hogy általában valaki olyan után epekedünk így aki a valóságban nem is létezik ...) de viszont mégis érezzük hogy nem vagyunk egyedül ...

2010.12.20.

---

Ma megtörtént velem a legrosszabb... tudjátok van az az érzés, mikor nem érzel sem bánatot, sem örömöt, vágyódást, semmit sem ... csak nézel ki a fejedből és nem gondolsz semmire, és nem is tudsz semmire... mintha egy pillanatra üres lennél... érzelmektől mentes... szerintem ez a legrosszabb ... ma kaptam egy elég rossz hírt, de valahogy nem az h nem lettem szomorú, mert bánatos lettem, de valahogy tudom h rendbe fognak jönni a dolgok ... vagy túl pozitív lennék, és ez már elvette a realitás képességemet? nem értem ... hogy lettem ilyen? nem értem ... de érdekes módon most viszont már vágyódást érzek valaki iránt, hogy itt legyen és meg tudjam osztani azokat a csodás pillanatokat amiket átéltem háromnegyed óra magányos séta után ... vagyis közben ... de azt nem értem, hogy az emberek nap mint nap elsétálnak a legcsodálatosabb dolgok mellett, de nem látják őket? vagy csupán nem veszik észre? egy pillanatig nem állnak meg mellette hogy nézzék hosszasan, mígnem a végén rá kell hogy jöjjenek nem vihetik magukkal a képet, csupán az emlékeikben ... most én is ezt tettem a legszebb dolgokat láttam, épületeket, a teliholdat néhol eltakarva fátyolfelhővel, a karácsonyi kivilágítást, a partot... mindent ami oly csodás, de tudom hogy nem láthatom csak ha odamegyek, és ugyanolyan nem lesz még egyszer ez biztos ... tudom hogy az a pillanat ott csak nekem adatott meg hogy lássam ... de ha meg akarom osztani valakivel és ő nem látja? hogyan értethetném meg vele hogy nézd ez olyan csodás csak nézd ne vágyakozz semmi egyébre, hisz egy pillanatig mindened meg van ami kell ... és ha ő nem látja? elmagyarázni nem lehet az ilyet ...

2010.12.21.

---

Tudjátok mennyire rossz mikor minden egyes tárgy arra emlékeztet amikor Ő itt volt? (ez nem a nagy  Ő hanem a srác ... :( ) szóval minden ruhám, melyet akkor viseltem mikor vele voltam, minden ékszer melyet akkor vettem fel és minden egyes dolog ... annyira fáj :( nem tudom hogy fogom kibírni én ezt főleg hogy nem is hallottam róla több mint 1 hete :S szóval a lényeg mégis az, hogy valahogy jól esik felidézni ezeket már mint amikor egy olyan tárgyat fogsz ami rá emlékeztet tök jól esik, lehet hogy fáj, de legalább van mihez kötnöm dolgokat!!! ez fontos :) 

Mikor minden rosszul sül el, mikor úgy gondolod, hogy a világ összeesküdött ellened, és nem tudod miért, de tényleg olyan dolgok történnek mikről nem tehetsz... ilyenkor azon gondolkozol, hogy vajon miért is történik ez? ... mindennek valami oka van, és lehet hogy ezeket az okokat majd csak később értjük meg igazán, és akkor lehet hogy ezek pozitívumként jelennek majd meg ... én ezért próbálok mindent teljesen pozitívan látni, hiszen tudom hogy mindennek oka van, és a sors  csupán akadályok elé állít minket melyeken keresztül eljuthatunk majd a jobb dolgokhoz is, melyek meg vannak számunkra írva ... én hiszem hogy mindez valóban létezik, és csodálatos dolgok várnak rám még az életben, melyeket csak akkor tudok értékelni, ha megismerem a rosszabbik oldalát is ... az viszont hogy kinek mit üzennek a történések mindenki magának tudja csak érzékelni ...

2010.12.22.

---

:) a karácsony gyönyörű a legkedvesebb ünnepem egész évben :) de ekkor előtörnek az érzések hogy kivel is lehetne megosztani ezt a csodás ünnepet ... és ilyenkor kell rájönnöm, hogy hiányzik egy bizonyos illető, de közben ott a gondolat hogy nem is ő hiányzik, hanem csak maga az érzés hogy van valaki akivel olyan tök jó dolgokat lehet átélni ... és ez tök rossz ... :) de nem baj majd lesz valaki akivel még jobb dolgokat lehet átélni, ugyanis egy csomó olyan dolog maradt, amit ennyi ismertség után nem lehet tudni a másikról, pedig egy normális ember mennyire becsülné ezeket a dolgokat :) csak azt nem értem, ha itt egy mindenben tökéletes (azért van ego XD) csajszi, akkor miért nem ragadják meg az alkalmat ... de viszont lehet h nem ezt nézik ki az emberből...de akkor viszont ők is előítéletesek és ez rossz, mert ez oda vezet amit még a múltkor leírtam, hogy nem tudjuk megtalálni a nekünk való tökéletes illetőt mert elmegyünk mellette...vagy lehet a tökéletes már azért nem tökéletes mert éppen ez a hibája ... lehet benne valami ... 

a legrosszabb vagy inkább legfurább, hogy mikor bármit meglátsz a srácról, akit szerettél és megbántott, eldobott ... nem haragot érzel belül, hanem valahogy hiányt, fájdalmat, és REMÉNYT ... ez nagyon érdekes, mert akit az ember egyszer szeretett szerintem nem tud rá haragudni bármit is tesz az illető ... ugyanis ez az érzés teljesen biztosan nem fog elmúlni sosem :) mindig benne van a remény, hogy lehet még belőle valami, ám ez ugyan csak képzelet, de mégis ad valami kis vidámságot és a hiány pótlására szolgáló valamit amellyel könnyebb átvészelni a fájdalmat ami egy idő után átalakul ... és nem érzed csupán valóban hiánnyá válik ... űrré mit nem képes betölteni más csak arra gondolsz, hogy hogyan fogsz olyat találni mint Ő .... de közben tudod hogy ő nem lehetett az igazi mert így utólag végiggondolva a dolgokat minden sokkal rosszabbnak tűnik, csupán ott túnt olyan szépnek ... de akkor miért vágyunk mégis rá? arra az érzésre melyről tudjuk hogy nem is volt valós?

A legérdekesebb mikor meghallasz egy dalt, amely emlékeket idéz fel benned, és nem tudod eldönteni hogy sírj vagy nevess ... sírni már nem tudsz miatta, nevetni viszont még nem tudsz ... csupán nézel ki a fejedből és reméled hogy megismétlődik, hogy először újból sírni tudj valami miatt ami nagyon kedves neked, majd nevethess rajta ha elég távol leszel tőle, és boldogan tudj rá visszagondolni...

2010.12.26.

---

Hát el sem hinnétek mi történt ... a srác összejött a nagy szerelmével :) én ennek mondjuk örülök, mert legalább ő boldog :) meg jobb mintha valami 3.-kal jött volna össze nah az fáj volna ... de így sztem pont jó mert így barátok tényleg lehetünk :) nah majd meglátjuk :) csak az az érdekes hogy mikor bármi olyan jön amit valakivel meg lehetne osztani ő jut az eszembe, de pedig nem is ő kell nekem csak valaki de így barátként meg akkor tök jó :) nah de majd tényleg meglátjuk mi lesz ebből ... de közben meg próbálkozom másfelé is vagyis h semerre majd megtalál a szerelem ha akar :)

2010.12.28.

---

Fucsa az élet... pillanatok jönnek- mennek, se vele együtt feledtetnek arcok, képek, hangok, dallamok...  A legszörnyűbb, hogy tudod hogy csupán egy pillanatig tart az egész, és nem tudsz mit tenni hogy ez megváltozzon, illetve hogy képes legyél örökre megtartani magadnak emlékként... hogy pontosítsam mire gondolok, például hallasz egy zenét, és tudod hogy nem fogod tudni meghallgatni még egyszer hiszen nem tudod sem az előadót sem a címét... a dallam viszont kiúszik a fejedből ahogyan telik az idő ... de tudod ha hallanád rögtön ráismernél ... csak reménykedni tudsz benne hogy előfordul még ... az életben ilyen nem mindig esik meg az emberrel amikor vmi olyat lát-hall, amit olyannak talál amit örökre meg akar jegyezni .... de szerencsére éppen elégszer, hiszen ezek adják az erőt az életben, hogy vannak olyan dolgok amik fontosak nekünk!!!

A legrosszabb az, hogy pl ha ezt tegnap írom, akkor még azt írom, hogy annyira szar h nincs senki aki tetszene,de tényleg ... én már mindent megtettem h találjak vkit, de egyszerűen még tetszeni sem tetszik senki ... :( és ez tök szar ... legalább lenne valaki aki miatt szomorkodhatnék, de ez a közömbösség... szörnyű komolyan mondom ... hogy lehet így élni? ... :) ma este meg a sráccal álmodtam, és az a furcsa hogy tudtuk az álomban h van barinője és meg is beszéltük, de csak barátként taliztunk álmomban és nagyon nyugis volt annyira furcsa mert tök biztonság érzetem volt az álmomban mellette.... :(((( érdekes ...

2011.01.11.

---

Annyira durva mostmár annyira sokat jár az eszem a nagy Őn .... mert tudom hogy szükségem lenne valakire, akivel ellehetek meg ... meg csak úgy simán felhívhatok meg hozzábújhatok ... :( és sztem ő alkalmas lenne erre, de lehet hogy csak én gondolom ezt róla ... de tök sokat gondolkodtam azon, hogy írok neki, de tuti csak magamat égetném le vele, ugyanis az egyik barátjának meséltem magamról ... és nem akarom h szarul süljön el a dolog ... :S nem tudom mi legyen bonyi ez az egész :((( vagy inkább a pasik a bonyik ...  de tudom h meg fogom magamnak még szerezni !!!! :) kitartás kell és vonzerő :P 

2011.01.12.

---

Húúú nagyon régen írtam már sajnálom... pedig azóta már... :D kiderült, hogy a csávókámnak akivel még kavartam nincs is barátnője, és még tetszem neki de kapcsolatot nem akar  .... rájöttem a nagy Őm nem az igazi, mert egy "..." igaz konkrétan nem tett semmit, de nem hinném h rá van szükségem ... viszont volt egy srác aki már május 14-e óta nagyon  tetszett nekem, és ez a 9 hónap alatt mialatt szerettem volna megismerni meg minden elértem azt h végül ő kérte el a számom ... érdekes h mit hoz a sors, lehet akkor még nem lett volna aktuális, vagy jó vagy nem tudom :) ... am érdekes mert ma még azzal a sráccal is taliztam akiért régebben tényleg megtettem volna mindent h megismerjem és most meg velem dumált ... :) tök jó ... a dolgok változnak és lehet amit ma úgy gondolsz h rossz az lehet hogy egy hónap múlva jó lesz ... szóval nem kell minden pillanatot komolyan venni az életben ... !!!!!!!!!!!

2011.04.13.

---

Érdekes ez az élet ... mikor ott voltam 9 hónappal ezelőtt emlékszem h mennyire rossz volt márnap felkelni, hogy tudom h lehet nem is láthatom többé, és még a nevét sem tudtam ... aztán mikor kiderült, hogy nem is láthatom akkor mikr szerettem volna mert nem mehettem el .... :) aztán már valahogy belenyugodtam, és most végre sikerült elérnem hogy ő kérje el a számom :) hihetetlen ... ha most belegondolok mit éreztem akkor mikor teljesen reménytelennek gondoltam az egészet, erre most meg van nála esélyem, és most nem a saját gondolataimmal nem tudok mit kezdeni ... mondjuk most meg ő nem keres szal nem értem én ezt már, de most nem is ez a lényeg, hanem az hogy mennyire furcsa az élet, hogy mikor nem is gondolná az ember, és mikor már teljesen azt hinné, hogy vége a lehetőségnek és nem lehet megvalósítani vagy ilyenek ... és erre ott van a pillanat amit nem is tudsz hirtelen hova tenni, mert nem érted h ez hogy történhet és h következhetett be így, mikor te tettél volna meg mindent ezért egy évvel ezelőtt... érdekes ...ma meg ugyebár van az a srác akivel még kavartam, és ma meg már úgy éreztem, hogy egyszerűen képtelen lennék vele bármire is, még egy csókra is ... érdekes pedig ő volt az egyetlen akivel eltudtam volna képzelni magam kapcsolatban kb 2 hónappal ezelőtt és most meg semmi ... ! valahogy most érzem hogy találok nála jobbat, hiszen például ez a srác tök aranyos volt és vele tudom h nem kellene mindig azt figyelnem, h nem én vagyok és ez tetszik neki, hanem ő olyannal fogadna el amilyen én vagyok ... aztán lehet hogy benne is csalódnék, de amíg csak képzeletben van addig tökéletes... utána meg úgyis minden elrontódik ... de tudom ám h az idő mindent helyrehoz :P remélem... :D

2011.02.14.

---

Annyira érdekes, hogy mikor valaki "fent" van, mások ugyanabban a pillanatban viszont "lent" és ez ellen nem lehet semmit sem tenni, és mikor látod hogy más mosolyog, mikor te legszívesebben elsírnád magad... furcsa az élet...  Visszatérve a sok pasihoz, hát az idős nem jön már be, cuki a feje meg minden de rá kellett hogy jöjjek, hogy csak szórakozik mindenkivel és erre nekem igazán nincsen szükségem ... a másikok viszont valamiért nem jók, mindenkiben van valami kis hiba... a legnagyobb probléma amúgy viszont az, hogy mikor találnék valakit aki bejön, vagy ilyesmi, az sem jó, mivel vagy nagyon gyerekes, vagy nem tudom magam elképzelni vele, vagy éppen ha vele kezdek ki akkor utána megtetszik a haverja és az úgy meg ciki... de ha meg arra várok hogy egy szóljon hozzám úgy, közben meg lemaradok arról aki még tetszik mellette... de ha most én vele beszélek, és utána a másikl jön akkor melyiket fogom választani ? illetve felmerül még egy probléma, ha én kikezdek az egyikkel és vele nem jön össze akkor a mási? őt is elszalasztottam ... most ilyenkor mi a szitu? nem igazán tudom én már hogy mi lenne helyes meg helytelen ebben a világban így hát inkább csak sodródom az árral hátha jófelé sodor :)

2011.02.28.

---

Nah hát azt a filozófiát követtem, hogy nem is veszek a nagy ő-mről tudomást, és képzeld el, hogy bevált :) ugyanis már 2 hete hozzá sem szóltam, és erre a legutóbb meg ő jött oda hozzám, és táncoltunk, meg megcsókolt :) és tudom hogy ezt most el kell felejtenem, de nem tudom... pedig neki is megígértem mert... de képtelen vagyok rá ... :( pedig elértem azt amit akartam, hogy tudom hogy tetszem neki meg minden, de most nem szabad rá odafigyelnem, és ezt is fogom tenni!! meg sztem nem is emlékszik rá ... :( nah de ami jóóó hogy ugye hogy ezt sem gondoltuk volna ezelőtt? :D szóval tiszta happy van :) szóval innen is látszik hogy nem szabad hinni az adott pillanatnak mert nem tudhatod mit hoz a jövő :) ezt sose felejtsétek el!!! 

de amúgy tudom hogy hibát követtem el, mivel van más akinek az érzéseit tiszteletben kellett volna tartanom, de nem tudtam mit tenni... :S nah de amiről nem tud senki az nem fáj senkinek :) csak nekem... de az mellékes, mert ugyebár tudom hogy ilyen nem lesz többet, de tényleg legalább tudom hogy tetszem neki nekem ez elég :P 

jah és azt kihagytam h a sráccal akiről sokat meséltem akit szerettem tök jóban vagyunk és tudom h tetszem még neki is és tök jól esik, szóval nem minden az aminek látszik!!!!!

2011.03.04.

---

Annyira furcsa dolog ez... mikor tudsz vmi olyat, amit nem mondhtasz el a másiknak, de közben mind a kettő a barátod, de az egyik srác a másik csajszi ... ha a barátnődnek éppen az a pasi jön be akivel egykor te kavartál, és tudod hog veled járna az a csaj után akit éppen most szeret? ilyenkor mit lehet tenni? furcsák ezek az emberi kapcsolatok... de persze ennél azért van egy nagyobb problémám is mégpedig az hogy a nagy Ő-mön jár az eszem állíndóan... ha tetszem neki akkor meg miért nem ... ki érti ezt ... :S én nem az tuti :(

2011.03.06.

---

Miért van az hogy mindig az hiányzik aki sosem lehet az enyém? :( nem tudom elviselni hogy mindig ő jár a fejemben miközben tisztában vagyok vele hogy sosem kaphatom meg ... a Nagy Ő-nről van szó ... egyfolytában csak ő jár a fejemben és most is h megláttam a nevét úgy elkezdett dobogni a szívem.... :S nem élem én ezt túl ... főleg h úhy látszik ő is emlékszik ami történt és nem csak h emlékszik, de sztem pozitívan gondol rá ... nah én meg tuti bevállalnám még (nem az történt...) és lennék vele állandóan :S ez ollllyannnn szarrr... ás most nála még azt is érzem h sírni tudnék érte, pedig annyira de annyira nem érdemli meg!!!

---

Tegnap valami nagyon csodálatos dolog történt meg velem :) de persze először is vannak előzmények a Nagy Ő-mel :) odamentem hozzá és mondtam neki hogy talizzunk és ő azt mondta h majd megbeszélünk vmit ... nem tudom hogy fűzhetek-e hozzá sok reményt, de nem hinném hogy sok értelme van, de valahogy mégis úgy érzem hiogy lehet belőle valami ... azonban tegna nagyon bekavart valami :) :$ szóval kezdjük a legelején, hogy nekem semmi kedvem nem volt tegnap elmenni bulizni a Nagy Ő-m miatt mert tudtam hogy nem lesz ott... nah nagyon rossz kedvem volt meg minden ... erre találkoztam egy sráccal aki nagyon nagyon bejött nekem (L) :) és basszus komolyan annyira össze voltunk hangolva és teljesen össze is illettünk és cuki volt nagyon :) csak egy probléma adódott: nem magyar!!! :((( és mikor van valaki aki nagyon bejön és mégis valami közétekáll :( nem értem én ezt bár mondjuk ez annak volt a bizonyítéka hogy vannak más srácok is ... csak egy baj van, hogy vele még a csók sem volt olyan mint azzal akibe szerelmes vagyok vagy legalábbis azt hiszem hogy az vagyok mivel még nem igazán ismerem... :) nah de mind1 ez a srác is cuki nagyon főleg ha emlékezni fog rám :DDDD nah de majd meglátjuk :) ;) meg persze ő meg visszamegy majd... tehát az is csak fájna nekem :( miért teszi ezt velem a sors? :) de legalább volt valaki akivel tök jól éreztem magamat :) nagggyon cukki volt :) tényleg tetszett nekem és sztem neki is én ... és kajak összepasszoltunk :D tisztára egy stílusunk volt :) nah nem ábrándozok mert koppanok majd a végén :(

azt hiszem el kell felejtenem a srácot.... mivel látom hogy meg tudnám szeretni, ami nagyon kevesekkel esik meg nálam, és tudom hogy kb 2-3 hónap múlva elhagyja az országot, nem tudnám elviselni hogy nem láthatom soha többet!!!tudom hogy ez most mind csak az én agyamban játszódik le és neki semmit sem jelentett az egész, de annyira szeretném hogy itt legyen és átöleljen .... és rámmosolyogjon ... annyira aranyos és tudom hogy ebből úgysem lehet semmi sohasem ugyanis semmi értelme az egésznek... mindig is ettől féltem a legjobban, hogy nem tudok mit tenni ellene hogy valakit elveszítsek ... nem akarom ezt megtenni magammal tudom ... és ami a legrosszabb hogyn nagyon kevés srác van aki tetszene és neki tuti csak egy magyar kis csajszi vagyok akivel táncolt... de nekem igenis sokat jelentett!!! és ami még zavar ebben a helyzetben hogy külföldi, hogy nem érti a gyönyörűszép magyar dalokat amik elmondják hogy mit érzek ... annyi minden lett volna amit mondtam volna neki ilyen apró reakciók meg ilyenek amit csupán magyarul tudnék kifejezni és ez olllyan rossz!!! ott tartottam a karomban, és ugyanolyan srác volt mint bármelyik és mégis más, ugyanis nem egy nyelvet beszéltünk ... ez szörnyű érzés volt ... meg az is h tudtam hogy soha nem lehet ebből semmi .... és tudom hogy nagyon hülye vagyok, de nekem ez igenis sokat jelent bárki bármit is mond!!!! :( sajnos!! :(

2011.03.19.

---

Megint az a hülye érzés kering bennem .... ami úgy érzem szétfeszít itt legbelül és nem tudok ellene mit tenni :( szörnyű, de mégis jó mert legalább érzem hogy létezem és nem vagyok egyedül :) de akkor is fáj ... állandóan a srácon jár az eszem, akivel most taliztam, és nem tudom kiverni a fejemből pedig tudom hogy neki nem jelentett semmit, de nekem nagyon tetszett és végre volt valaki aki bejött!!! és az benne a frucsa, hogy vele még képes is lennék összejönni, mert tudom hogy 2-3 hónap múlva nem lesz itt, és amitől minden kapcsolat előtt félek, azt most meg tudnám tenni a lépést és megismerhetném magamat, hogy mi jön az után ameddig sosem merek elmenni ... azt hiszem kedzek rájönni, hogy félek a kapcsolatoktól ... ezt eddig nem mertem bevallani, de félek a kapcsolatoktól, önmagamtól ... ez szörnyű, de ez vagyok én és tudom hogy ez vagyok... mert ugyebár ott sem tartunk hogy felhívott volna vagy ilyesmi, szal mindez komolyan csak az én fejemben van és lehet hogy megint nagyon beleélem magam a dolgokba, de legalább van miben reménykednem, és mire visszaemlékeznem... de esetleg vele el tudnám képzelni hogy lehetne valami igaz nem ismerem, de valahohgy nagyon meg volt azösszhang mégha nem is beszéltünk valami sokat :)de így hogyha még esetleg ezt kiemelem mert tényleg csak a gondolattal játszottam el, akkor őt megpróbálnám nem eldobni magamtól mikor valami alakulna, és megnézni hogy mi jön azután, hiszem 2 hónap múlva elmegy, és ez egy jó lehetőség ... csak egy problémám van hogy mivel úgy érzem őt meg tudnám szeretno eddigi benyomásaim alapján, az még jobban fájna mikor elmenne.... :( nem tudom mi lenne jó ... de mondjuk ez nem rajtam múlik ugyanis ő nem hív szal erről ennyit ...

de amikor képes egy emlék, egy gondolat mosolyt csalni az arcodra mikor egyedül vagy... annál jobb érzés nincs is a világon hiszen tudod hogy vannak dolgok miért érdemes élni ... csak sajnos mikor az ember ott van abban a pillanatban nem tudja értékelni, de én próbáltam arra gondolni hogy lehet most tartom karomban utoljára, de nem tudtam ellene semmit sem tenni ... ajjj olyan nehéz ez ... pedig még az is tetszett ahogy táncol, ahogy mosolyog, ahogy rámnéz, ahogy cigizik (jólvannah...) de vhogy minden tetszett benne ... nem értem én ezt miért kell így lennie ... 

2011.03.20.

---

Oldal: napi gondolatok 2
Bizonytalan kapcsolatok - © 2008 - 2024 - bale.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat