Azért hoztam létre ezt a blogot, mert elegem lett abból, hogy nem tudom a pillanatnyi érzéseimet leírni sehova, és megosztani sem szeretném senkivel...  szóval mint mindenkinek nekem is van valaki aki tetszik nagyon... de persze én sem tudom hogyan is tudnám megszerezni magamnak, ugyanis lehet, hogy szimpi vagyok neki, de ő nem úgy néz rám mint ahogyan én azt szeretném, tehát annyi maradt nekem, hogy az óra 60 percéből úgy körülbelül 45 percen keresztül ő jár a fejemben. Ami problémát okoz, hogy tuti más tetszik neki, tehát ezzel sem tudok mit tenni sajnos... ötletem meg nincsen mit kellene tennem ugyanis én nem hívhatom el randira, bár legszívesebben már rég megtettem volna... nah de remélem majd alakul a dolog

Ami még szerepet játszik ebben az egészben, hogy a pasikkal valahogy mindig így járok... tetszek nekik de aztán mikor kiderül hogy nekem is bejönnek, valahogy megváltozik a helyzet maximálisan... ki érti ezt... pedig miért nem tud minden olyan lenni mint az elején? meg miért nem tudjuk mi csajszik hogy a pasik mire gondolnak? sokkal könnyebb lenne a dolog, ha az elején letisztáznánk: tetszel. te is nekem. És akkor már nincs is miről beszélni, de persze ez is csak a mesékben van így.. vagyis még ott sem. Nah de én azért megpróbálkozom megszerezni a nagy Ő-t bármi történjék is :) 

Ez vicces mert meg kell hogy mondjam: szerelmes vagyok... de ezt ő soha nem tudhatja meg... és más sem...ez elszomorító!!!

Tehát: én nagyon sokat gondolkodtam már eddig azon, hogy vajon mivel teszünk jobbat az érzéseinknek mármint ami a kapcsolatteremtést illeti. Van az egyik lehetőség, hogy elárulod neki hogy szereted és akkor reméled hogy ő is így érez, de persze ebben meg benne van az is hogy hülyének néz, és aztán még annyit sem tudsz vele beszélni mint amennyit eddig legalább titokban láthattad, vagy boldog voltál hogy szóba állt veled. Nah ezután tutira nem fog... A másik lehetőség hogy megvárod amíg ő kezdeményez. Itt felmerül az újabb probléma, hogy bevállalja-e hogy lutrira megpróbálja, mert persze a pasik ezt nem igazán csípik ha visszautasítják őket. Ha viszont a harmadik lehetőséget választod: magyarul teszel felé utalásokat és várod hogy vajon lecsap-e rá vagy nem.Azonban itt is felmerül a probléma, hogy lehet hogy csak szórakozik, illetve hogy ő ilyen és mindenkivel ezt csinálja... de ha meg teszel utalásokat, egy idő után úgyis arra a pontra jutsz el, hogy ő szépen élvezi, hogy futsz utána, de ha meg hagyod olyankor, mikor nagyon tetszik, akkor viszont a lehetőséget szalasztod el...bár akkor már nincs is lehetőség, mert úgysem működne a dolog. De egyszer mit tehet az ember, ha tetszik neki valaki??? egyszerűen nem tudom. Próbálok vele kapcsolatot teremteni, de nem megy... lehet velem van a probléma... 

Egy nagy probléma van velem én már rájöttem:türelmetlen vagyok. De azt nem értem hogy ha tetszik nekem valaki akkor én azt az első pillanatban tudom, és megpróbálok megtenni mindent, hogy beszélhessek vel... vagy másnál ez nem így van?mert például most is egyfolytában ő jár az eszemben. Tudom hogy én nem jutok eszébe, mert akkor már rég keresett volna, de valahogy mégis megpróbálok kapcsolatot teremteni vele miközben ez már így is látszik hogy úgysem lesz belőle semmi... :( szóval csak magamat égetem ezzel az egésszel. Tudom hogy most kéne hagynom amíg nem késő, de egyszerűen képtelen vagyok rá... mert ott van az a bizonyos "ha" ami arra bíztat hogy megtegyem ezeket a dolgokat, mert lehet hogy nála az válik be ha látja hogy valakinek fontos... de elvileg a Nagy Könyv szerint a kihívás kell a pasiknak, de akkor ez azt jelenti,hogy: 1.ez időbe telik amíg te eljátszod hogy nem kell neked miközben majd megőrülsz hogy átölelhesd 2. mi a garancia arra hogy kezdeményezni fog? nah ilyenkor mi van?

Hát azt hiszem a magány... :( meg a reménytelen szerelem. Tudom ,ha most előállnék neki azzal, hogy talizzunk, elszúrnám az egészet. De közben meg tisztában vagyok vele, hogy ő nem fog elhívni sehova...(ennek oka van ami itt nem szeretnék kifejteni) Tudom hogy minden pillanatban képes lennék kiírni, hogy Szeretlek!!! de ott van az hogy senkinek nem akarom elárulni, mert ezzel sem akarom elszúrni..kivéve ha közben összejött a volt barátnőjével...nah az szívás lenne! de sajna előfordulhat..és akkor "ismét" csak egy álom marad...

Azt kell hogy mondjam nem hinném hogy velem van a baj. Talán rosszkor találkoztunk, vagy ilyesmi lehet a probléma. Vagy csak nem illünk össze... De közben meg annyira tetszik, hogy nem tudom mit tegyek. Legalább elérhető lenne valamely portálon és akkor legalább látnám, bár akkor meg úgysem keresne, szóval csak rosszabb érzés lenne... már tényleg nem tudom mi a jobb... de azt tényleg tudom, hogy nagyon cuki, és szeretném megismerni, hogy milyen. De eddig persze még ő is tudott kezdeményezni... Nem értem én ezt. A pasik ennyire megijednek ha valami lenne? ...

Az igazság az, hogy legalább tudnám hogy mi tetszik neki. Mármint ilyenekre gondolok mint h a vékony lányok, vagy azt nem szereti, a sportos, vagy nőies, vagy ilyesmire... mennyivel könnyebb lenne ha tudnám. Bár mondjuk ebből csak azt szűrném le, hogy tetszem-e neki meg hogy van-e esélyem, mivel megváltozni nem fogok, max egy picit a kedvéért... ez sztem fontos ha kellek neki, akkor így kelljek ahogyan vagyok.

Nahát most úgy érzem bármit megadnék azért, csak hogy jelt adjon magáról, és leírhassam neki hogy talizni akarok vele persze nem így csak utalva rá..de lehet hogy azért akarja így a sors, mert elszúrnám az egészet... de akkor is ez olyan szar... és tudom hogy ő most mondjuk vagy csajozik vagy iszik vagy jól érzi magát( ennek én örülök is naggyon) de tudom hogy neki eszébe sem jutok és ez elszomorít...

Már megint eljött a pillanat hogy mondjam neki hogy hiányzik, de persze nem tehetem...nah ezért hoztam létre a blogot. Itt leírhatom :) hiányzoooool!!!!

2010.12.05.

---

Hát ez a nap arra volt a legalkalmasabb, hogy rájöjjek, hogy mi is az amin igazán el kell gondolkodnom: ilyen például az ész és az érzelem kérdése.... mi alapján döntsünk illetve hogy lehet csak az egyiket és csak a másikat érvényre juttatni, miközben mindig ott motoszkál a másik is... a másik gondolat viszont, hogy egy életünk van és miért szalasztanánk el a lehetőséget, hogy boldogok legyünk? mert például nekem az boldogság ha elmondhatom hogy tetszik valaki, mert ugyebár ugyanott tartok most is mintha tudná...sehol.... valamint még egy nagyon fontos dolog van: Gyűlölni és szeretni nagyon hasonló érzés, ugyanis ha valakit gyűlölsz, azzal azt fejezed ki hogy mennyire fontos neked hiszen vele foglalkozol... ha viszont közömbös a számodra, akkor tudsz igazán elvonatkoztatni az iránta érzett érzelmekről... nah szerintem ezek  a témák lesznek azok amiket majd kis idő múlva ki fogok fejteni, mert szerintem ezek nagyon érdekesek és meghatározzák döntéseinket...

Szóval visszatértem. Az én kis nagy Ő-m rájöttem hogy kerül engem, de túl okos ahhoz hogy meg akarjon bántani és ezért inkább úgy tesz mint aki nem létezik...pedig én annyira szerettem volna vele beszélni, de lehet hogy ez most így a jó, mert így van egy idealizált srác aki tetszhet pedig lehet nem is ilyen a valóságban... szal vmilyen szinten ez jó de mégis fáj...nagyon mert nem tudom mit tehetnék, mert sms-t írni nem fogok neki, de viszont hiányzik... nah ilyenkor mi a teendő? tudom hagynom kéne... de ez valahogy nem megy...

valószínű hogy valóban velem van a probléma...ma álltam a tükör előtt és kerestem a megoldást mi lehet a baj... az alakom nem rossz, az arcom sem,  hajam is szép, stílusom is van...nem értem de lehet hogy belül van a probléma... mélyen a szemembe néztem, de sajna csak egy kétségbe esett lényt láttam aki várja h egy majom megszeresse...

Szóval amit elkezdtem még.. ha az eszemre hallagatok akkor mindent hagynom kéne a fenébe, de közben meg élni szeretnék addig legalább élvezni az életet amíg megadatik, de ehhez viszont a szívemre és a megérzéseimre van szükség, hogy ösztönből cselekedjünk. de ebben meg az a gáz, hogy lehet ezzel szúrom el az életem, de legalább azt tettem amit szeretnék

2010.12.06.

---

Nah ez a nap is csodálatos, ugyanis beszéltem a nagy Ő-vel és képzeljétek örült nekem!!! :) annyira leírnám neki h szeretem meg h talizzunk de ilyenkor meg nem jön ki vhogy :) pedig mennyire tetszik basszus... de még nincs veszve semmi még itt van elvileg :)

de amelyik téma amit most ki akartam fejteni, mert nagyon idegesítővé vált számomra a dolog, az az hogy miért a nyomik a legbeképzeltebbek???

Visszatérve a sráchoz nagyon kis ari volt ma:)végre beszéltünk egy picit de persze ma sem ért rá, de legalább örült neke és ez tök pozitv meg az is h én írtam ugyan rá, de tudom h azért nem írt ő mert elfoglalt...lehet nem minden ember olyan nyugis mint én vagyok... valakinek dolga is van.... :D amúgy épp ez az én problémám mert magamnak csinálom a problémákat mert h nincs baj a pasikkal unalmamban csinálok :D

Szóval a nyomik... mármint azok, akik azzal akarják magukra felhívni a figyelmet, hogy hangosan röhögnek, olyan dolgokat mondanak szándékosan hangosan amiről azt hiszik hogy menő és közben körbenéznek hogy ki hallja...nah ez a gáz sztem... egy ember vagy azért mondjon vmit mert úgy gondolja és ettől érzi jól magát vagy maradjon csendben... ettől csak nevetségessé válik mások előtt illetve idegesítik a másikat...sztem bár lehet ők meg rólunk gondolják ezt, mert olyan sok film szól erről... ha értitek mire gondolok... de persze é inkább maradok csendben és hallgatom hogyan vágynak arra hogy a figyelem középpontjába kerüljenek talán arra az 5 percre is...de nem értem hogy miért teszik... ha az ember magát adja egy szó nélkül is lehet vonzó illetve a figyelem kp-ban vagy lehet nem így van...

"magam sem értem de képes vagyok rá hogy nem gondolok rá egész nap :) de azért ha meghallok valami romantikus számot, még ... :) de majd az idő segíteni fog tudom :) tudnom kell! :) képes leszek rá, hogy feledni tudjam... :) ez tudom úgy hangzik mintha magam győzködném, de sajnos így van, és ha én nem hiszem el nem fog menni, szal azon leszek :) az a furcsa, hogy eddig nagyon nem tudtam értékelni a romantikus filmeket, de mióta így éreztem végre valaki iránt, tudom hogy mennyire jó, vagy mennyire fáj... :) (nah ennyi mosolygós fejet :D) nem baj, fő hogy nyugi van... ... ..." ez 2010.12.15. csak nem tudom átmásolni :)

2010.12.07.

---

Nah most teljesen be vagyok zsongva, mert ha minden igaz ma láthatom a nagy Ő-t!!! :) most megpróbálok nem én közeledni felé, hátha ő majd fog remélem :D 

2010.12.08.

---

Tegnap rájöttem valami nagy igazságra... tegnap elmentem egy buliba, ahol elég sok ismerőssel találkoztam, és olyan srácokkal is, akik tetszenek nekem, és úgy vettem a lapot, hogy én is bejövök nekik... de a lényeg az az, hogy valahogy nem hiszem hogy képes lennék velük összejönni (persze úgy értem h eggyel közülük) mert valahogy érzem hogy nem tudnék önmagam lenni mellettük! és ez baromira rossz, mert van viszont egy olyan srác, akit én nagyon szeretek, de sajnos csak barátok vagyunk, mert megbeszéltük, hogy így jobb lehet a kapcsolatunk...de az a baj, hogy én meg vele végre tényleg jól éreztem magam és tudom hogy bármit is csinálunk együtt az jó...lehet hogy ez lenne a szerelem alapja?  ez nagyon elkeserít, mert ő viszont kapcsolatot nem akar...nem értem az az igazság, pedig ha picit is változna, ő lehetne a tényleges NAGY Ő mert őt ismerem és szeretem is (egyenlőre még nem szerelemből persze) szóval ez nagyon szomorú, hogy nem tudok még ilyen srácot találni ezt tudom magamról, mert vele minden olyan tökéletes (lenne) de miért nem képes járni velem ha ő is "szeret"? ki érti a pasikat?!...én nem sajna az tuti 

A srác akit korábban nagy Ő-nek emlegettem, tegnap taliztam vele, rendes volt, de rájöttem, hogy túl sok csajszi kering körülötte és ő ezt ki is használja, lehet nem akarok egy lenni a sok közül... meg amúgy nála is ez a szitu, hogy érzem hogy vele természetes tudnék lenni...bár egyszer sem biztos de ezt ki kéne deríteni... csak az a baj hogy én nem akarok már nyomulni mert az nagyon gáz kezd már lenni sztem... de érdekes mert este meg foglalkozott is velem, de ha már esetleg odamegyek hozzá vagy bármi, akkor meg nem... nem értem lehet hogy mások előtt ciki, vagy van neki vki aki tetszik, vagy komolyan tanácstalan vagyok... :(  pedig gondolkozom azon ha egyszer feljön netre, akkor megkérdezem h van-e kedve talizni velem ... de ez meg annyira gáz!! lehet hülye vagyok... bár itt már csak az a kérdés hogy vajon már csak azért csinálom-e mert nem tuom megkapni, vagy még mindig valóban tetszik...nem tudom eldönteni... nah de majd meglátjuk kíváncsi leszek én erre.... majd jövök még :) 

Az érdekes az, hogy nagyon úgy érzem, hogy tényleg pillanatonként változnak az érzéseim. Egyik pillanatban a srácra vágyom akit szeretek mint barát, másik pillanatban viszont tudom hogy ez hülyeség és nem tehetem, de mégis tudom hogy szükségem van rá... de ő nem akar akkor ez van... másik pillanatban viszont a nagy Ő-nek szeretnék írni, meg ott van az h nem kell senki mert így a legjobb, de valamiért minden ember keresi a párját nem?...és miért hiányzik nekem a "barát"? de most komolyan tudod milyen rossz mikor végre megtaláltad azt aki mellett önmagad lehetsz és erre közli h nem akar veled összejönni??? lehet valóban velem van a baj... képtelen vagyok a kapcsolatokra... de érted mikor végre nem a barátot látom egy pasiban és erre.... :( az a baj, hogy én végre majdnem elhittem hogy lehet belőle valami... mekkora egy hülye vagyok... hihetetlen... meg próbáltam feledni mióta ezt megbeszéltük, de nem megy!! egyszerűen mindig ugyanoda jutok vissza, hogy hiányzik.. de maga a tudat hogy őt meg nem érdeklem.... nagyon rosssz!!!!!!!! és most is hiányzik, mert ha most itt lenne átölelném és végigbeszélgetnénk vele az egész napot!!!! joh ez elég viccesen hangzik, de tényleg, nagyon jó vele beszélgetni és ez az ami miatt úgy érzem hogy ő más... nah mind1 ez van ... :(

nah ez most így baromira vicces hogy eddig itt áradoztam a nagy Ő-nek hitt srácról, miközben most arra jövök rá, hogy szerelmes vagyok a "barátomba"....és ez nagyon rossz érzés, főleg így hogy megbeszéltük hogy nem lehet semmi köztünk. de amúgy ami a legrosszabb h kapcsolatunk elején teljesen máshogy viselkedett és mást "ígért" de nekem még így is kell... és nagyon de nagyon hiányzik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! és basszus én ezt képtelen vagyok elhinni de tényleg... :(((

2010.12.09.

---

A legrosszabb dolog történt meg velem ma...akitől a leginkább nem vártam volna cserbenhagyott...persze mondanom sem kell h pasiról van szó...ráébredtem hogy csakis olyan srácokra érdemes odafigyelni akik elég érettek ahhoz hogy tudjanak becsülni téged, és értékeljenek... de amúgy egyáltalán nem értem magamat. egy olyan srácot szeretek, aki egyfolytában megbánt, de mégis mikor együtt vagyunk vele éreztem eddig életemben magam a legjobban...most h van ez????

2010.12.10.

---

Nem értem miért kell mindent túlbonyolítani... megpróbáltam és bevallottam a nagy Őmnek h meg akarom ismerni...és mondta h ő is...majd lehet talizni is fogunk. Szóval meg kell hogy mondjam nem értem hogyan kéne a dolgokat csinálni, mert egyik pillanatban az tűnik helyesnek ha nem nyomulsz, de úgy meg nem fogsz semmire sem jutni, de viszont ha nem mutatod neki h tetszik akkor meg szegény honnan tudja? ők sem szeretnek pofára esni sztem... 

Amin viszont most ideje lenne elgondolkodnom az a következő: mit keresek egy srácban? egyáltalán mi az amit szeretnék, hogy barátként bírjam, és természetes legyek vele, avagy h szerelmes legyek mert  Ő az...joh én értem mire gondolok :) mert akiről már meséltem srác ő a tökéletes persze egy bunkó de az mellékes... mert őmellette tényleg önmagam lehettem és ez nagyon fontos és még szeretni is tudtam volna ugyebár a beteljesületlen szerelem a legnagyobb :( és sokan mondták már h a

arra jutottam hogy én belefáradtam az ismerkedésbe meg abba h újra vki felé úgy nézzek h most álljunk neki az elejétől...

Lehet h sosem találod meg az igazit mert elmentél mellette vagy nem figyeltél oda, vagy nem tettél meg mindent azért h a tiéd legyen...ez nagyon elkeserítő! Gondolkodtam és arra jutottam hogy megpróbálom nem elereszteni a srácot mert úgy vagyok vele hogy felnőttek vagyunk, ha nem jön össze ez van, de egy esélyt h megismerjük egymást annyit sztem megér... :)szóval mindent meg fogok tenni h talizhassak vele...de ha meg ő nem keres akkor ugyanúgy járok mint a többiekkel ...ezt meg nem akarom de nagyon nem!de igazán a nagy félelmem hogy elszúrom az egészet...és ezt meg aztán feltétlen nem szeretném...de nem tudom hogy mivel tennék jót ha keresem ha nem, ha írok neki, ha nem vagy fogalmam sincs ő mit gondol, vagy kire van szüksége de ha neki másra van szüksége ami én nem vagyok akkor meg úgyis mind1...  de én annyira félek attól hogy ezt is elszúrom mint az összes többi dolgot mikor srácról van szó... :( de úgy érzem ő most vhogy más, ő tényleg tetszik nekem de mondjuk lehet nem ő csak aminek én elképzeltem...

2010.12.11.

---

A mai témám is rendkívül izgalmas, hogy én hogyan látom a külvilágot és mi lehet a valóság...ha most belegondolunk minden csak viszonyítás kérdése. Én is tudom, hogy ha vmelyik nap gondolok vmit, és aztán esetleg az az érzés elmúlik, utólag átértékelve a dolgokat már tiszta hülyeségnek tűnik, vagy éppenséggel amit akkor cikinek tartottam lehet hogy két nappal vagy akár egy órával később már nem is az...minden csak viszonyítás kérdése...tehát meg lehetne próbálni azt, hogy nem foglalkozni a másik véleményével, és úgy viszonyulni a dologhoz, ahogyan az nekem jó, hiszen csak egy életünk van, azt meg azért csak úgy éljük már le, hogy az nekünk tetszen és ne mások miatt cselekedjünk... gondolok én most itt arra, ha én úgy döntök hogy írok egy sms-t vagy éppen hogy én most áthívok vkit, nem ciki ha azt mondja h nem, mert ez magam előtt ciki max, mert ha ő előtte cikinek érzem, miért kellene vele foglalkoznom? nah itt a nagy kérdés!!! minden tényleg csak viszonyítás kérdése ... ezen érdemes elgondolkodni a továbbiakban, hogy ha cselekszünk magunk miatt cselekedjünk, és ha valamit cikinek tartunk, az is csak az agyunk által teremtett dolog, tehát azt is mi irányítjuk azzal hogy úgy viszonyulunk az adott dologhoz... 

Rájöttem hogy velem az a legnagyobb problémám hogy nem tudom eldönteni hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak...ha a szívemre hallgatok, akkor biztosan rosszul cselekszem tudom, hiszem már sokszor átvertek, megbántottak, de ha én szeretek valakit meg tudok neki bocsájtani, de nem hinném hogy okos dolog lenne... képtelen vagyok ezt az egészet megérteni... ha az eszemre hallgatok lehet hogy sosem leszek igazán boldog... de ha meg most az eszemre hallgatok attól még a szívemben örökre megőrzöm azt akit szeretek és ha együtt kell lennünk a sors úgyis összehoz még minket, és akkor lehet hogy beteljesül a szeretet.... de ha most átvert akkor meg miért szeretem? és legalább miért nem tud becsülni annyira hogy ezt figyelembe vegye? ...:( nem értem...  amúgy lehet hogy csak azért érdekel ennyire mert nem értem ez könnyen megeshet főleg nálam :) Viszont, ha a szívemre hallgatok, bármi lesz, azt kell tennem amit már korábban kifejtettem, hogy a hozzáállásomon kell változtatni, és nem foglalkozni semmivel, hiszen minden csak bennem játszódik le, minden probléma, érzés, vágy... ha az eszemmel befolyásolom, egy idő után úgyis előjön mégegyszer... de amitől a legjobban félek, hogy lesz majd valaki akit elveszítek egyszer, és ő lett volna az igazi, és örökre a szívemben marad... nah ez az ami nagyon megrémít :( :$ Az a furcsa, hogy szerintem mindenki vágyik a szerelemre, csak azt nem értem ha végre találsz valakit aki fontos lehet számodra akkor miért engeded el, és miért nem használod ki? nem értem én ezt a dolgot inkább eldobja magától a boldogság lehetőségét az ember... ki érti ezt... lehet hogy sosem leszek én sem igazán boldog? ... 

2010.12.12.

---

Ma találkoztam a sráccal, akiről azt hittem hogy olyan mint akit én elképzeltem magamnak, a tökéletes Ő...azonban már az a viszonyulás is elveszett kettőnk között ami volt, és kezdem azt hinni, hogy tényleg nem lesz sosem ilyen újra...ha még vele sem... akkor kivel? kezdek félni azt hiszem... :( miért kell mindenkit eltaszítanom magamtól? nem értem és magamat és a pasikat sem ez fáj... :( és ha még rá sem tudok már úgy gondolni és azt az érzést átélni... ez méginkább fáj mintha csak simán nem szeret mert eddig legalább az volt a fejemben, és az volt az emlékem róla... de így... basszus így még rosszabb hogy tudom már ő sincs és az az érzés sincs és most viszont már nem ő hiányzik, hanem maga ez az érzés... komolyan félek ... :(  meg eddig legalább tudtam erre gondolni h ő van meg ez az érzés felé de így basszus bocsánat h ennyiszer leírnom de ez így nagyon rossz képes leszek én valaha megtalálni azt aki nekem való??????? :,(

de amúgy a valódi nagy kérdés hogy ő változott vagy én?... ezen érdekes lenne elgondolkodni... meg ha eddig tetszettem neki akkor most miért nem? és miért kerül minden témát ami róla szól? vagy lehet csak szimplán nem érdeklem.... ez is lehet de mondjuk így már nem is kell mert így már nem is tudtunk úgy ellenni, szal lehet nekünk az van megíva hogy vagy összejövünk, vagy semmi és valószínű a semmi lesz, mivel én nem őt szeretem ő meg nem szeret szóval ennyi volt... tényleg... mert nekem az az Ő hiányzik aki volt... de ő már elveszett régen... :( 

most nagyon sokat beszélgettem barátnőmmel, és arra jutottunk h valahol ő is csak megbújik odabent, de lehet hogy most csupán szerepet játszott, de ezt viszont sokáig nem tudja csinálni... nem tudom ezt én már nem fogom megtudni szerintem..sajnos

2010.12.13.

---

Rájöttem hogy nem is rá vagyok mérges hanem önmagamra, hogy mertem boldog lenni mert azt hittem hogy valósággá válhat az egész, erre mindent elveszítettem... és mindez magamnak köszönhető, hogy rámenős voltam, és többet akartam nemhogy örültem volna neki ami éppen van...és ami még nagyon fáj, hogy hogy lehettem annyira hülye hogy így kiadjam magam valakinek akit nem is ismertem????? nah ezt megtanultam ebből a kapcsolatból, legalább ennyit megért...meg egy rést a szívemben, és hogy azt érezhessem hogy nem kellek senkinek...de nem értem hogyan veszhetett el az a tény hogy tetszem neki...nem értem... de  most már nem is fogom megtudni!!! és már nem fogok ráírni sem sem rá sem a nagy Ő-re... most leállok, és hagyom hogy sodorjon az élet amerre akar ... ha valakivel össze akar hozni így is meg fogja tenni... csak legalább tudnám hogy rontottam el... és basszus hogy lehettem olyan hülye h boldognak érezzem magam emlékszem.... de örültem :) ... de joo is volt de most meg annál jobban fáj... :( és tudom hogy lehet ilyet már nem fogok érezni, de most hogy így átvertek már nem is akarom ilyen gyorsan és nem fogok senkit sem beengedni a szívembe ilyen hamar mint őt tettem... mennyire hülye voltam!!!! ez a legrosszabb... és persze ebből is csak ő jött ki jól... hihetetlen pedig én őszinte voltam vele és ez zavar mert így tök sokat tud rólam és az érzéseimről... úgy érzem kiszolgáltatottá váltam előtte... és ez nagyon rossz...:( pont előtte ki annyit jelentett számomra...

azt hiszem a saját érzéseim elől menekülök, és a saját problémáim elől, amik másokat nem  érdekelnek, de én nem vagyok képes magam túltenni dolgokon egyik pillanatról a másikra... inkább elmenekülök és megpróbálom elfelejteni örökre... de mindig eszembe jut milyen jó is volt mikor ott volt mellettem és hittem neki....de hülye voltam!!! :(:(:(:(:(

2010.12.14.

---

Tegnap elmenekültem a saját gondolataim elől, és azt hiszem hogy önmagam elől is, csak arra nem gondoltam, hogy a problémák csupán a fejemben léteznek és máshova is követni fognak engem bármerre is menejek, hiszen ezt önmagamban kell letisztáznom, és lerendeznem.... és most úgy érzem, hogy végre képes leszek erre és menni fog :) tudom hogy képes leszek rá, hiszen ebben a környezetben képes lettem ráébredni arra hogy mennyit is érek, és hogy mi a fontos az életben... :) rájöttem, hogy szerelmes vagyok a srácba, azonban leszek annyira következetes, hogy nem fogok vele foglalkozni, igaz gondolni azt biztosan fogok rá, azonban már nem fogom keresni, és majd talán egy 3-4 év múlva ha a sors akarja, akkor egymás felé sodor, hogy újra együtt tudjunk lenni ,mert akkor már lehet lesz annyira érett a kapcsolatunk hogy kiteljesedhessen vagy legalábbis valami ilyesmi :) A nagy Ő-mel kapcsolatban viszont rájöttem, hogy békén hagyom teljesen, mert nem szeretném elrontani már rögtön az elején, meg én hiszek a sorsban, és valamiért nem sikerült elérnem (...) szerintem a sors akar óvni valami miatt... és azt hiszem most az egyszer hallgatni fogok rá :) meg a srácommal kapcsolatban is érdekes mert én már elhatároztam tegnap ezt az egészet, azonban ő keresett tegnap igaz nem éppen olyan témában ami valamit is jelentene de legalább keresett ez is a sors lehet csak :) szerintem hogy ne adjam fel, mert lesz még olyan amikor ő fog keresni... igen ...tudom ez csakis ezt jelentheti én viszont képes leszek rá hogy ezt kivárjam :) Ami viszont még nagyon érdekes, hogy nekem még a srác előtt tetszett nagyon egy másik csávó, és nem éppen szépen váltunk el még egy pár hónapja, azóta viszont én nem is láttam, erre tegnap meg tegnap előtt is láttam :) szerintem ez is a sors lehet, hogy ne adjam fel, mert lehet hogy a srácommal is így fogok járni csak várjam ki mert az IDŐ MINDENT MEGOLD!!!! ezt ne felejtsd el sosem... :) 

2010.12.15.

---

Annyira furcsa, hogy most már teljesen máshogyan gondolok őrá, hiszen ha meglátom a nevét, vagy kiejtem a számon, vagy csak simán valami romantikus számot hallgatom, egyből ő jut az szembe, de valahogy olyan kedvesen gondolok most már rá és nem az jut az eszembe hogy mi lehetett volna, vagy hogy mi volt a szép vagy nem szép az egészben hanem most már csak úgy simán kedvesen gondolok rá remélem érted h értem... :) most már csak egyszerűen a jó dolog jut eszembe hogy mi volt úgy egyben az egész és annak örülök hogy mi volt vagyis hogy végre volt valaki aki iránt így érezhettem és örülök hogy ő volt az még ha most már nem is beszélünk úgy...  :) nah de a lényeg h volt és kész :) szóval azt kell h mondjam jót tett nekem ez a kis idő így az egész nélkül :) és még mindig hiszek a sorsban hogy leszünk mi még együtt mert az érzés nem múlik el teljesen márha őszinte volt, szóval valahol legbelül biztos hogy szeret már mint szeretetből gondolom :) 

2010.12.16.

---

Rá kell hogy jöjjek az érzéseim 180 fokos fordulatokat vettek :) Már teljesen tiszta fejjel látom a dolgokat és reálisan, meg persze külső szemmel :D szóval meg kell hogy mondjam teljesen hülye voltam hogy nem vettem a jeleket amiket kaptam meg így az eddigi kapcsolataim során...ha egy pasi nem keres akkor nem akar semmit hogy ezt eddig miért nem vettem észre? de hülye voltam :)szóval így hideg fejjel hagynom kellett volna az egészet és most már tudom h ezt kell tennem így hát nem keresek senkit, és nem erőltetem a dolgot, mert ha együtt kell lennünk a sors megoldja, ha meg nem akkor hiába erőltetem a sorsom úgyis előre meg van írva!!! illetve hiszek benne hogy a szeretet nem vész el belőle, szóval majd idővel remélem még találkozunk :) de én képes vagyok várni :) de ha meg jön más akkor viszont biztos a sors akarta így :) a lényeg hogy nem lehet elhamarkodottan döntenem és nem lehet valamit csak azért tennem mert unatkozom szóval mielőtt cselekednék inkább gondoljam át kétszer valamint inkább lépjek le a chatről, vagy keressek valami más megoldást vagy mennyek l sétálni egyet vagy hívjam fel vmelyik barátnőmet :) szóval teljesen pozitívan látom a dolgokat és hiszek a sorsban!!!! :) ...

Meg kell hogy mondjam valami nagyon pozitív gondolkodási módra jöttem rá :) szóval eszembe jutott ma ahogyan azon a helyen sétáltam, ami számomra nagyon kedves emlékeket idézett fel ugyanis azt az eseményt juttatta eszembe, amelyen a két sráccal + élményeim történtek :) szóval ahogyan ott sétáltam eszembe jutott hogy mennyire szomorú vagyok hogy vége lett és hogy miért is nem vagyok ott még mindig meg ilyenek amik szomorúvá tettek hogy miért nem tartunk még mindig ott... szóval erre viszont az jutott eszembe, hogy nem az a lényeg hogy miért nem vagyok már ott, hanem az a lényeg, hogy ott lehettem!!! és ha az az esemény nincs, akkor minden "+" élményem most csupán képzelgés lenne és semmi de semmi nem úgy lenne mint most szóval örüljek annak hogy egyáltalán megtörtént az eset és vannak ilyen kedves emlékeim az életből, melyekre egy magányos vagy szomorú pillanatomban vissza tudok gondolni, és még ha csupán egy mosoly erejéig is de örömöt okoz és ez itt a lényeg :) ezt nem lehet elfelejtenem szóval visszagondolva az egészre valami miatt csak úgy volt, hogy a srácomnak is ott kell lennie :) ennek oka volt hiszem hogy MINDEN OKKAL TÖRTÉNIK!!!! :) 

A legrosszabb hogy hiába gondolok úgy erre a bizonyos eseményre hogy mennyire jó hogy megtörtént, de akkor is hiányzik ez az egész és tudom hogy többé nem lehet ilyen joo :( mert akkor tudom mennyire csodásan éreztem magam és boldog voltam úgy igazán, őszintén végre :) remélem lesz még ilyen... :)  de tényleg ha az a tökéletes esemény nincs akkor az egész tökéletes dolog a sráccal nincs :) és a nagy Ővel sem vagyok "úgy el" szóval ha az az esemény nincs akkor vagy ez a bánat nincs mert az egész meg sem történik, vagy inkább örülnöm kell neki h megtörtént és végre boldog lehettem és már tudom hogy mit kell keresnem :) emiatt már megérte szerintem... de érdekes mert mostanában egyre többet gondolok arra az eseményre és basszus komolyan mikor az előbb arra sétáltam... :,( de bárcsak ott tartanánk... mit meg nem adnék hogy csak ott tartsunk és átélhessem az egészet még egyszer... :) de hiszek benne hogy át fogom!!! tudom!!! meg legalább most már tudom ehhez hasonlítani a kapcsolataimat mert ez tökéletes volt! köszönöm :) az a furcsa hogy képes vagyok sírni mikor arra az eseményre gondolok, de viszont azért mert annyira jó volt h szeretném még és örülök de tényleg h volt ilyen az életemben amire így emlékezhetek... tudom hogy ezt már sokszor leírtam ma de egyszerűen nem tudom feledni ... de most valahogy nem a srác meg ami utána volt hanem maga az az este mikor még nem volt semmi de bennem volt hogy lehet és minden jó volt tökéletes de még sem mert nem volt még semmi :) nah ezt az érzést tuti ismeritek :) az a legjobb és az utána lévő este (L) :) joh ez félreérthető de ne gondolj rosszra :) szóval életem  legfurcsább estéje volt, mert úgy cselekedtem mint még soha és ez a legfurcsább a srácomban hogy vele valahogy a kezdetektől úgy cselekedtem mint azelőtt még senkivel sem... ezalatt most azt értem hogy képes voltam önmagam lenni és nem az eszemre hanem a szívemre hallgattam!!!! tudom nem kellett volna de most már késő vagyis NEM éppen ez az hogy így cselekedtem helyesen úgy érzem!!! mert különben mindez meg sem történt volna és ezt muszáj volt átélnem mert csodálatos volt :) és mindez meg sem történt volna (ez a mindez az egész elmúlt másfél hónap mindenestől kezdve onnan, hogy mikor felkelsz és tudod hogy valakire gondolhatsz és tudod hogy este láthatod és... ... ... ... ...) :) ezt köszönöm tényleg hogy átélhettem mert fantasztikus volt és most nem arra kell gondolni h mi lett volna ha folytatódik mert lehet hogy elromlik vagy ilyesmi és akkor az egészre már nem így gondolnék és így az egész el lenne romolva, szóval ez ok biztosan arra hogy itt van vége, mert így egy kedves emlék marad, ami miatt azért sírok mert jó volt és örülök hogy megadatott... KÖSZÖNÖM ... :)

így végiggondolva a dolgokat hogy úgy volt ennyire jó az egész ezzel a sráccal, hogy még be sem teljesült a szerelem (mármint ki sem mondtuk h járunk vagy ilyesmi) akkor milyen lett volna ha együtt vagyunk...basszus... :) csodálatos :) vagyis lehet h azért kellett h vége legyen mert csalódtam volna benne...

Sajnálattal kell mondanom de rá kellett hogy jöjjek hogy nem lehet mindent elfelejteni és minden érzést temetni egy perc alatt... :(( én próbáltam de nem megy.. változtatni maximum csak azon tudok hogy nem mutatom senkinek sem, hanem magamba fojtom a dolgot és megpróbálom az időre bízni hogy majd segít túltenni magam ezen az egészen ... pedig én komolyan próbáltam, de mikor most is azt várom hogy bárcsak belépne az ajtón és átölelne, meg azt várom hogy tudjam holnap látni fogom... de közben tudom hogy ez csupán egy álom marad de mégis fáj... de ezt senki nem tudhatja meg magamban elsírhatom bánatom, de túl kell hogy legyek rajta, még ha minden pillanatban még úgy is érzem hogy szükségem van rá, de el kell fogadnom és emlékeznem kell rá, hogy nem kellettem neki!!!! ezen viszont változtatni nem tudok, csupán magamat bántom ezzel az egésszel és tisztában is vagyok vele, de valahogy én képtelen vagyok egyik pillantról a másikra felejteni...  de mit tegyek ha mindenről csak ő jut az eszembe? az utca, a ház, az ablak, a zene, a ruha, ... mindenről! :( így hogy felejtsem el? de ami tényleg a legjobban fáj hogy neki csak ennyi volt az egész, egy pillanat alatt el tudott felejteni... és tényleg... szóval nekem is tudnom kell őt... a lényeg, hogy ezeket a pillanatnyi érzelmi kríziseimet leírom ide, de tudom hogy a vége úgyis az lesz, hogy sikerül magam túltenni, és bízni a sorsban :) mint most már jól is vagyok de néha muszáj kicsit sírni ahhoz hogy tiszta fejjel tudjunk gondolkodni :) 

ez de durva: most néztem képeket és egy régi ismerősöm volt a képen (már írtam róla akit mostanában láttam... :) nah nekem most kajak az volt tök furi pedig már nem is tetszik úgy csak van és kész ... ez durva... :) ez van

a sráccal meg az a durva hogy elnézve a képeit, ... nem ő hiányzik hanem maga az az érzés ami volt és ez jóóóó :) ezek szerint már csak meg kell találnom azt az embert aki meg tudja nekem adni amit ő és még ennél többet :) nah az lesz az én nagy Ő-m :) ...

2010.12.17.

---

meg kell hogy mondjam hiányzik ... nagyon is :) mert mint tegnap is mondtam még most is várom hogy jöjjön, hogy tervezhessem hogy este talizunk meg hogy tervezhessem hogy majd eljön hozzám, meg hogy ... de közben tudom hogy mindez nem fog megtörténni de valahogy jól esik azt hinni hogy igen ez az igazság :) de másoknak muszáj eljátszani hogy már nem hiányzik!!! :) ezt diktálja most az ész és neki is ezt kell hinnie de attól még gondolhatok rá és kérdhetem hogy vigyázzanak rá, mert SZERETEM :) de megtartom magamnak mert legalább van egy dolog amire nyugodtan gondolhatok és tudom hogy így megbántani nem fog ugyanis nem tud róla :)  és én nem fogom keresni így lesz a legjobb tudom... :) de akkor is szeretném ha itt lenne és átölelne :) mit meg nem adnék most ezért (L) :) legalább ide nyugodtan leírhatom itt nem szól meg érte senki és nem kapom azt h de hülye vagyok pedig tudom hogy az vagyok de nem tudok mit csinálni :) sajnálom 

meg kell hogy mondjam én ezt nem bírom ... :( mindig csak az jár az eszemben hogy milyen fincsi kajcsit csinálnék neki a konyhában, és hogy melyik filmet nézném meg vele, hogy merre mennék vele a hétvégén, hogy mit vennék fel ha itt lenne.... bele fogok ebbe őrülni azt hiszem :( pedig nagyon nem kéne!!! mármint rá gondolnom de valahogy én ezt nem bírom ki és a legrosszabb hogy tudom hogy ő meg nem is gondol rám és neki ez fel sem tűnik h léteztem valaha is ... ez az ami bosszant, de így legalább tényleg nem lehet baj mert úgysem lesz belőle semmi... lehet mikor majd ő akarja akkor meg majd én nem fogom akarni mert már annyira hosszú ideje szórakoztam magamban hogy milyen is lenne és lehet hogy egyáltalán nem is lenne olyan mint amilyennek én azt korábban elképzeltem nah akkor csalódnék sztem csak igazán :( nem tudom melyik lenne a jobb :S ... 

nem lehet hogy azért "hagyott el" mert túl jó volt velem és megijedt, hogy ez meg milyen már? mert így nem lehet mással és akkor meg engem veszít el ha egyszer megpróbáljuk? de ennek a kérdésnek viszont további két ága van: minek kell neki más? valamint hogy akkor miért nem keres és hh nem hiányzom neki? nem értem én ezt de lehet nem is kellene ilyeneken gondolkodnom csak megárt... :(

meg kell hogy mondjam nagyon hiányzik a kedves ismerős :) de tényleg nem hinném h pont ő, de végiggondolva attól volt szép a dolog h ő volt! :) és basszus mikor eszembe jut h melyik szót hogyan mondta és mire hogyan reagált :) ... de az érdekes az az h már csak azért sem szeretném h most együtt legyünk mert mikor legutóbb taliztunk akkor nem olyan volt mint addig... és mi a helyzet ha ő valójában ilyen és nem olyan mint amilyen oldalát nekem mutatta... akkor nem kell .... :S de viszont ha visszagondolok arra hogy mikor elkezdtük az egészet akkor kellett volna nemet mondanom, de akkor viszont ez a csodálatos érzés nincs meg bennem hogy igen létezik ilyen kapcsolat is amiben érzi az ember hogy szeretik... mikor rád néz és érzed h ... :(:(:(:(

nah én ezt már egyáltalán nem értem... minden embernek szüksége van a kihívásra, ettől lesz a másik számára érdekes. de akkor honnantól mondod azt h igen ő az aki kell nekem és szeretem, mert egy idő után mind a két fél engedni fog, de kicsit titokzatos marad, de a kihívás az elmúlik, már csak fent kell tartani az érdeklődést nem? most akkor hogy is van ez? ha engedek az a baj, de ha nem úgy meg nem lesz kapcsolat... ki érti ezt? :O meg a másik dolog ha egyszer valaki gondol valamit akkor miért nem mondja ki őszintén? nah ez lesz az a dolog amit szerintem én sosem fogok megérteni... megértem inkább azt ha nem kellek valakinek, de akkor legyen olyan  kedves és inkább hagyjuk egymást békén... vagy én látom hülyén a dolgokat? szerintem alap hogy őszinte vagy a másikkal de ebbe az is beletartozik, hogy ha valami rossz azt is megmondod neki!! pl egy kapcsolatban vagyis h az előtt... ha nem tetszik a csaj mert dobni akarod inkább mond meg neki azt, mert utána  azon fog filózni h mi miért történt nem lenne egyszerűbb megmondani h nem jössz be, vagy túl nyomulós voltál, vagy nem tetszel mert... és ezzel szerintem sok ezer lányt lehetne megkímélni a fájdalmas vágyakozástól...szerintem valójában én az ismerkedés elején lévő szórakozgatást is elhagynám, mert miért nem vagyunk képesek megmondani a másiknak amit érzünk, vagy ha éppen nem jön be akkor azt még közöljük az elején... egy kedves ismerősöm mondta nekem, aki idősebb mint én, hogy már idős ezekhez a körökhöz...de szerintem ezek ugyanúgy megvannak a felnőttebbeknél is csak maximum máshogy vagy nem vallják be maguknak...de szerintem sokkal egyszerűbb lenne ha nem lennének csak nyíltan kimondaná mindenki h mit akar és ha nem jött össze akkor továbblép és nem várja pl azt a hívást hiába... szerintem ez így lenne fer...

2010.12.18.

---

Rá kell hogy jöjjek a legnagyobb probléma a kapcsolatok kiépítésénél hogy mindenki fél a csalódástól... így viszont nem lehet kapcsolatra alapozni, ha minden ember fél... attól hogy megbántják vagy hogy ő bánt meg másokat... így hogy lehet igaz szerelem? hiszen ahhoz valóban meg kell nyílni a másik előtt de ehhez viszont bátorság kell és bizalom!!! Szóval azt kell hogy mondjam én ezt nem értem... az emberek ha ennyire félnek, mégis valakiért képesek félretenni a félelmeiket és belevágni a kapcsolatba, még ha esetleg meg is bánthatják őket, mert ennyit megér az egész... bárcsak lenne nekem is valaki aki megtenné ezt értem... :) szóval meg kell hogy mondjam egy kapcsolat sokkal bonyolultabb mint hittem.. itt sokkal összetettebb érzelmekről van szó mint csupán a szeretetről.. mert akkor már jön a csalódás, féltékenység, elvárások ... hát nem is tudom ... én azért még így is vállalnám a dolgot, hiszen a legszebb dolgok a mélyrepülés előtt vannak mert valahonnan csak le kell zuhanni és ha az olyan csodálatos azt hiszem bevállalom ;) :)

Most nem azért de tök sokat lehet azt hallani egy baráttól vagy csak úgy magadban végig gondolva a helyzetet h "nem érdemel meg" de közben ez  csak egy olyan 3 szó, melyet azért mond mindenki, mert meg akarja magát nyugtatni... ki érti ezt ... pedig mindenki tudja hogy ettől nem lesz jobb, mert bennem van h az egy dolog h nem érdemel meg, de viszont nem is kellettem neki... nah ez az ami igazán fáj, és ezután mondja azt bárki h mindegy mert te jobbat érdemelsz de ha neked pont ő kell? akkor ez a pár szó sem ér semmit....

Végig gondolva még az előbbit... ugyebár mindenki a kihívást keresi... de annak az a lényege, ha megkaptad eldobhatod, de akkor hol a szerelem, hogy lehet valaki egyszerre elérhetetlen és mégis elérhető? mert szerintem én ott követtem el a hibát, hogy megkaphatott és már nem voltam kihívás neki, de ezután jön normális esetben a szeretet, meg majd idő előrehaladtával ha minden jól megy a szerelem... vagy most hogy van ez ha megkap eldob, de ha nem kap meg akkor meg nem lesz semmi nem? vagy lehet csak én látom hülyén a dolgokat... vagy épp itt jön az amiről az előbb beszéltem hogy nem hozzám való... de minden olyan tökéletes volt, csak éppen egyvalamiben kellett volna változnia ami meg csak rajta múlt, szóval biztos nem szeretett eléggé, hogy ezt megtegye értem, hogy megváltozik akkor viszont tényleg nem vagyunk egymáshoz valóak... de akkor meg hogy lehetett minden olyan tökéletes? !!!

Jah meg most jut eszembe amiről még írni akartam :) szóval vegyünk egy példát: vagyok én nekem tetszik a srác de közben én is tetszem egy srácnak, akinek szintén nem teljesül be a szerelme mint nekem, mert én meg mást szeretek így ő sem lesz boldog, én sem és a srácom sem, mert tudom h egyedül fog így maradni azzal amit most csinál... nah ez most miért jó? így mindenki szomorú marad nem? de viszont lehet hogy az a valaki tegyük fel akinek én tetszem összejön valakivel, de lehet hogy vele sokkal boldogabb lesz mint velem lehetne de mégis benne van az, hogy ha meglát megdobban a szíve és benne van az hogy mi lehetett volna, és milyen lenne ha... szóval ez így valahogy nagyon nem okés... vagy hogy van ez most? hogy lehetünk igazán boldogok? úgy nem lehet hozzáállni egy dologhoz hogy úgyis vége lesz, de tuti h egyszer vége lesz de legalább addig tökéletes volt nem? szerintem mindenki megérdemel egy esélyt... legalábbis ez a meglátás lenne a normális, de nekem ez valahogy nem megy... én első pillantásra el tudom dönteni hogy valakitől akarok e valamit vagy nem, de szerintem ezzel mindenki így van ha nem jön a szikra akkor már rég rossz az egész... de vajon  tényleg létezik az a bizonyos? avagy csak kitalált hogy valaminek be tudjuk magyarázni ha nem megy a dolog... de az nem lehet véletlen, hogy valaki olyan érzelmeket kelt a másikban, hogy még sírni is képes miatta... meg ez honnan jön? érzed hogy valami legbelül nagyon fáj és nem tudsz mihez nyúlni, mire nézni, hova menni, mit tenni, csak egy dolgot szeretnél, ha az a bizonyos szikrát keltő ember veled lenne, átkarolna, és mondaná hogy jó hogy itt vagy... de ha meg ez már megtörtént, akkor meg azon kezdhetsz el gondolkodni hogy vajon komolyan gondolja-e a dolgot avagy csak szórakozik veled... én is átéltem már, hogy ilyeneket mondtak, erre egyik pillanatról a másikra vége.. most akkor hogy is van ez? mi nők sokkal komolyabban bele tudjuk élni magunkat a dolgokba, miközben a pasik csak játszanak és ez fel sem tűnik nekik vagy csak nem érdekli őket... bár lehet van kivétel, de akkor is ez így nem jó mert mégiscsak hozzájuk vonzódunk, tudjátok a szikra... :)

Az a helyzet hogy az egésznek semmi értelme arra kezdek rájönni, de viszont azokért a csodálatos pillanatokért megéri :) mert ezekért a pillanatokért élünk, hogy legyen mire visszagondolni, mikor ott vagy, hogy milyen rossz is az élet, de vannak olyan pillanatok, amikre örömmel gondolsz, hiszen tudod részese lehettél ez ad örökre reményt :)

A másik dolog ami nagyon képes tönkretenni a dolgokat az a féltékenység, amely maga a csalódás alapja is mert egyrészt azt is jelenti h nem bízol a másikban illetve magadban sem és ez a legrosszabb...de viszont én tudom hogy nem lennék féltékeny mert én alapból megbízom a másikban ha ad rá okot vagyis ha nem ad rá okot hogy ne tegyem :) de tudom naiv vagyok, de legalább merek hinni a másikban még ha sokat is csalódom, de nem vesztem el a hitet, hogy minden ember képes változni ha szeretne és szerintem mindenki megérdemel egy esélyt :)

most végiggondolva hogy miért is kell azokat a bizonyos köröket lefutnunk van egy jó magyarázat: ezeken keresztül ismerjük meg a másikat... ezen érdemes elgondolkodni... ha akkor játszol, akkor nem magadat adod... de viszont ha akkor magadat adod akkor meg kiszolgáltatottá válsz... hogy is van ez????

egy kicsit más téma: csak hogy ne mindig a szerelem meg ilyesmi legyen :) szóval a fényképekről meg az emlékekről gondolkodtam ... milyen lesz amikor már nem tudok olyan pontosan visszaemlékezni arra a bizonyos eseményre? és mikor már nem tudom megmondani mi is történt pontosan kettőnk között? mikor már nem tudok visszaemlékezni hogy is történt minden? hogy milyen arcot vágott? hogy hogyan reagált mikor mondtam neki valamit????? mi lesz akkor???? bele fogok halni? mivel az ember egyedül az emlékei által él, és azok teszik boldoggá, illetve azok miatt sírja el magát egy magányos órán, hiszen az ember az maga a lelke és az érzelmei, és mi lesz ha az ezeket kiváltó események feledve lesznek??? nem bírnám ki!!! tudom hogy többé nem lesz velem, akkor legalább hagy éljem át újra és újra mikor még itt volt... ez az enyém, és nem feledem nem engedhetem hogy bárhogy is de elhagyjam, elveszítsem őket!!! és erre jók a fényképek amik képesek megállítani az időt egy pillanatra ... a legrosszabb hogy tudom hogy az élet vége úgyis a halál, és velünk együtt minden elveszik ami volt kivéve az emlék, amelyet nem szeretnék feledni!!! illetve tudom hogy szeretteim is egyszer elmennek majd és szeretnék rájuk pontosan és örökké emlékezni, és ebben segíthet a fénykép... és mennyire nem tudtam becsülni a pillanat szépségét ... pedig nagyon is kéne ... tegnap mikor sétáltam az utcán a hóesésben egyedül, és csodálatos pillanat volt amikor a hópihék a lámpafényben hullottak a csendes utcán... tényleg ott akkor meg akartam állítani az időt de persze nem tudtam, csak élvezni tudtam amíg lehetett, de sajnos még a jó pillanatok is  elmúlnak egyszer még ha nem is szeretnénk :( vagy például tegnap éjszaka kinéztem az ablakon és a friss hó ahogyan csillogott hajnali 2- kor az utcán, még érintetlen volt ... egyedül voltam ... az utca is kihalt volt ... ott álltam az ablakban és csak néztem ... majdnem elsírtam magam, mert tudtam hogy ebből reggelre semmi nem lesz, nem lesz ilyen tiszta, ilyen nyugodt még egyszer ... és ez elszomorított hiába néztem hosszú perceken keresztül, hogy emlékeimben megmaradjon, de ugyanígy emlékezni nem tudok rá, de egy csodás pillanatot élhettem át, de tudom hogy ugyanez még egyszer nem lesz ... ekkor lett volna jó egy olyan külső nagy fényképező ami egy pillanatra megállítja az egész világot ...

Ahogyan kiléptem az ajtón, rögtön megláttam az imént említett gyönyörű hócsillogást, amelyre azt hittem hogy örökre eltűnt!!!... nem hittem volna hogy őszinte legyek :) ez tuti azért volt, hogy lássam, hogy minden esemény, minden pillanat megismételhető, és vannak még csodák az életben csak észre kell venni őket, és nem lehet feladni őket, és örökre engedni, hiszen lehet hogy lesz még ilyenben része az embernek!!!!ne legyünk soha negatívak, ugyanis az életünket mi irányítjuk és mindent meg kell tennünk azért, hogy úgy alakítsuk, hogy nekünk jó legyen! ez mindenkinek megadatott szerintem, és nem azt kell néznünk, hogy én már nem lehetek boldog ezért meg ezért, de igenis mindenki lehet boldog, csak tennie kell róla!!! Illetve még az is egy relatív dolog, hogy kit mi tesz boldoggá ... szerintem ezt csakis maga a személy tudhatja ... aki viszont nem tesz róla, sosem lesz igazán boldog, pedig ez mindenkinek kijár!!! de tényleg ... csak sajnos perpillanat az a dolog ami most engem boldoggá tenne, azért nem tudok semmit sem tenni, mert mások érzéseit befolyásolni nem tudom... és ezért érdekes a szerelem... és ezért kell mindent megtenni, ha nem vagy boldog keresni azt a személyt aki mellett boldog lehetsz, illetve ha nem a szerelem, akkor az élet más területein kell boldog pillanatokat szerezni ... ez fontos nagyon az életben Ami viszont lényeges, hogy mindenki őszintén magában végig tudja gondolni hogy mi tenné igazán boldoggá úgy hogy ezt senki nem hallja, senki előtt nem kell cikinek éreznie, csak adja önmagát, és gondolja magában végig hogy mit tenne hogy boldog legyen!! ez fontos hogy legalább önmagunknak ne hazudjunk!!! :) ezen mindenki gondolkozzon el mert olyan sok mindenre mondjuk azt hogy olyan boldog lennék, ha ... de viszont komolyan erre vágyunk? nem tudom ... például az apró örömök, pillanatok nagyon boldoggá tehetik az embert később is, de van amin nem lehet változtatni bármennyire is szeretnénk, de megpróbálhatjuk megváltoztatni a zavaró tényezőket nem is az hogy megpróbálhatjuk, hanem meg kell hogy próbáljuk attól hogy mások esetleg ezt rossz néven veszik, meg kell hogy mondjam nem igazán érdekel, mert minden embernek egy élete van !!!! nem lehet hogy ezt ne boldogan éljük le de komolyan!!! meg kell tennünk mindent érte mert EGY ÉLETÜNK VAN és csak rajtunk múlik hogy hogyan éljük le... hiszen nem túlélni hanem élvezni kell!!! ezt ne feledjük el sosem!!! 

Rájöttem hogy félek ... félek attól, hogy minden perc múlandó ... tudjátok van az az érzés, amikor tudod hogy egy fél óra múlva vége van az egésznek, de egyszerűen nem tudsz mit tenni hogy még jobban benne legyél és még jobban kihasználd hogy ott vagy  mert már így is maximálisan örülsz, de tudod hogy nem tart örökké és mindjárt vége van ... tudjátok (remélem!!) hogy nekem mennyiszer volt már ilyen mikor megállítanám az időt ... például mikor az a bizonyos esemény volt és ott voltunk, meg utána mikor a sráccal együtt lehettem és tudtam hogy ez csak addig a 2 óráig tart és utána vége és nem láthatom többet, és nem tudtam mit tenni csak élvezni a pillanatot amíg lehet .... de lehet hogy ezek a pillanatok és a múlandóság teszik széppé az életet? ... ettől élet és nem más, hogy múlandó ...

2010.12.19.

---

Ez a mai nap volt a világ legjobb napja... :) tudjátok nektek is biztosan vannak olyan napok amikor azt érzitek hogy minden olyan tökéletes!!! és ezekre a napokra kell visszaemlékezni mindig!!! ezeket a napokat nem lehet elfelejteni vagyis hogy inkább nem szabad sosem, mert ezek a napok mutatják meg hogy lehet fent is lenni és nem csak lent!!! ha ezt nem felejtjük el, képesek leszünk arra hogy meglássuk a jó dolgokat az életben, és képesek legyünk boldognak lenni!!! :) Szóval a mai napomon tökéletes dolgok történtek velem ... kezdve a sulival (2 ...) aztán folytatva azzal, hogy esetleg felszedett 4 kilóval is ugyanúgy tekintenek rád a pasik akikre azt hitted, hogy a tökéletes testedet nézik, közben igen, de nekik ez fel sem tűnik, vagy ha feltűnik nem veszik figyelembe és ez tök jól esik :) önbizalmat ad ... folytatva azzal, hogy ma láttam megint a srácot akivel tudod mostanában kétszer is összefutottam, folytatva ott, hogy egy kedves ismerősömmel ma kétszer is összetalálkoztam, és örült nekem, és tudom hogy egyszer kétszer sokat dumáltunk, van barátnője, idősebb mint én és mégis képesek vagyunk örülni egymásnak :) ... folytatva a legjobb dologgal ami ma történhetett velem, hogy tudjátok volt még a nagy Ő-m :) ... szóval ma sétáltam barátnőmmel az utcán és képzeljétek úgy egy baráti társasággal sétált velünk szembe (akiket én is ismerek ...) és nekem a legjobb az lett volna, hogyha másik irányba elmegyünk, mert nem éreztem magam elég szépnek ahhoz, hogy talizzak velük, illetve a nagy Ő-m volt az ... szóval a szerencsém csak az volt, hogy már sötétedett, így vettem a bátorságot némi "ajjajj...jajj...naneee" mellett hogy mentünk velük szemben :) szóval a nagy Ő-m képzeld akkorát köszönt, és majdnem átesett a többieken :D annyira cuki volt és a többiek is egyből köszöntek meg minden... de hallod a nagy Ő-m kajak meglepett és én még azt hittem hogy utál...lehet ő komolyan gondolta ezt a megismerős dolgot...de akkor miért nem keres? nem értem én ezt .... nah de most nem is fogok ilyeneken gondolkodni, mert tudom hogy nem kell és nem is szabad... tudod ezen változtattam az előbbi énemhez képest, hogy feleslegesen nem agyalok, csupán sodródom az árral, ugyanis a sors majd mindent helyrehoz ... meg a sorsom alapból meg van írva szóval azon változtatni úgysem tudok :) csak várom hogy mi van megírva :) és meg kell hogy mondjam ma nagyon hálás vagyok neki!!!! ennyi jó dolgot egy nap istenem ez csodálatos :) tényleg nagyon boldog vagyok hogy olyan jeleket kapok hogy ne adjam fel!!! és szerintem ez nagyon fontos hogy merjünk hinni a jelekben és persze ami a legfontosabb hogy vegyük őket észre, és ne szalasszuk el őket!!! így nem lehet örülni