-Szeretsz? -Nem tudom. -Mért nem? -Nem vagyok biztos. -Kételyek? -Azok. -Akkor mit érzel? -Ez bonyolult. Néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova... csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. Lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. Csak elsétálok... Néha utálom, ahogy kinézel. De ezt se mondom soha. A lényed kárpótol mindenért. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. Pedig lehet. olyat tettél, amiért másnak már nem jutna bocsánatomból. Néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem... ez bonyolult. -Akkor szeretsz? -Azthiszem...

 

---

Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket 

---

Mert fáj, ha rám nézel, fáj ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom magam amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet amit néha mintha látnék a szemedben. . De ezen érzések közül a legrémisztőbb az amit én érzek:hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz , megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz,legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom,hogy nem lehet. . ez a legnyomorúságosabb az egészben. . Hogy soha nem szerethettem volna beléd. Sajnálom... 

---

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

---

"Gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül... valahol a mellkasnál... Talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. Vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. Amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. Mit lehet ilyenkor tenni? Egy idézet jut erről eszembe: "Nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..." De mi van akkor, ha nem akarom? Ha nem akarok holnap is így ébredni...hogy belehaltam...egy kicsit. Mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. Igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül."

 

---

"Néha egyszerűen csak tovább kell majd lépned, ha valami rossz történik. Ez egy fejezet lesz a múltadban, de vigyázz! A könyvet sose zárd be. Csak lapozz tovább :)"

 

---

ha az út,amelyen jársz,állandóan fájdalmat okoz neked,akkor az nem a te utad.*

 

---

"Nem az a fájdalom sírni, zokogni, hanem a fájdalmat mosolyba fojtani. Az ember erős, de a szíve megszakad, ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad."

 

---

" Emlékszel, még mikor alig ismertük egymást és, Találkozni akartál annak ellenére, hogy rossz napunk volt? Na, igen.Akkor és ott tudtam, hogy szeretni foglak. Én itt már tudtam, hogy Szerelmes leszek beléd, amint felvidítottál a jelenléteddel. "

 

---

" Könnyes a szemem, ennyi volt a csoda, de nem tudlak feledni többé soha. Ég Veled! Kár a könnyekért, búcsúzom egy álom véget ért... "

 

---

„Oly szomorú mindig egyedül. Valakit mindig hiába keresni, valakit várni, aki nem jön többé. Valakit szeretni titokban örökké!"

 

---

„Rád pazarlom minden gondolatom. Érzelmeimet ki nem mutathatom. Én téged hosszan ölelnélek, mert csak miattad élek. Bárcsak elmondhatnám: szeretlek, örülök, hogy megismerhettelek. Végre kiírtam magamból, amit kellet, remélem, ez majd téged feledtet."

---

"Ismerem azokat a szavakat,amelyeket még ki sem ejtettél. Már tudom hová tartasz,mikor még el sem indulsz. Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz. Mindent tudok rólad, kedvesem,nem vagyok kém,csak szeretlek!!!"

 

---

"Könnyes szemmel a hívásod várom,a fájdalom ajtaját magamra zárom. Bújtass el,hisz egyedül fázom,s lelkedben szeress,ha néha hiányzom."

 

---

„Menj el, és soha többet ne is gyere vissza az életembe, mert amióta ismerlek, pokol az életem, és epekedve várom azt a pillanatot, amikor elém állsz, átölelsz, és megcsókolsz, és arra kérsz, hogy maradjak mindig melletted. De ez a pillanat soha nem jön el."

 

---

„Bárcsak vissza tudnék menni az időben arra a napra, mikor először találkoztunk... hogy aztán elsétálhassak.."

 

---

„Mindenki azt mondja, hogy adjam fel, ami hozzád köt, de ők nem úgy látnak téged, ahogy én teszem. Te törted össze a szívem, miattad esett szét az egész világom. Miattad sírok, mégis még mindig szeretlek, nem tudom pontosan miért..."

 

---

„Meglepő, hogy azt mondják az emberek, ott lesznek, amikor szükséged lesz rájuk, de amikor tényleg kellenek, nincsenek sehol sem. Aztán ha nekik van szükségük valamire, te mindig ott vagy..."

 

---

"Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem i...s szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt."

 

---

"Ő is akar,szüksége van rám,nem akar elveszíteni-ezt mondta...Mégis mi lett a vége?...Itt állok egyedül,teljesen összetörve....az egyetlen kérdés,melyre nem találom a választ az az,hogy miért?.."

 

---

„Mindig van egy személy, aki nem számít, hogy mit tesz, vagy mit mond, és nem számít, hogy hányszor okoz neked fájdalmat, nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelent neked."

 

---

„Jöjj szörnyű az éj, lelkemhez érj.Szólj egy fontos szót, mesélj!Ölelj már át, vágyom Rád, fázom drágám!Hagyd a kételyt nézz rám!Egy csók segít!Jöjj, szeress, csókkal védj!"

---

„Olyan hülye vagyok. Annyi szenvedés után, még mindig remélem, hogy egy nap, újra érezhetem egy picit a szerelmed"

 

---

„néha el kell távolodnunk attól, amit akarunk, hogy rájöjjünk, tényleg akarjuk."

 

---

„Úgy várom azt a napot, mikor majd érzed, hogy hiányzik az az apróság az életedből, amit más nem adhat meg. Mikor rádöbbensz, hogy el kell mondanod. És mikor majd kopogtatsz, én pedig beengedlek."

---

Oldal: idézetek
Bizonytalan kapcsolatok - © 2008 - 2024 - bale.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat